Nevében él a...

„És egy és kettő és három! Mondjad Bercikém, te hol voltál, amikor a karizmot osztogatták? És négy és öt és hat! Magasabbra a lábakat! Vérbosszú fiam, mit mondtam a láblendítésről? Vérbulcsú, tanár úr. Tényleg? Hát ezzel a névvel, fiam, minimum kettő húszat kellene ugornod!

Szabadföldi Kandida és Borovácz Karion. Ezennel Önöket házastársaknak nyilvánítom. Csókolják meg egymást. Kérésüknek megfelelően a feleség neve ezután a Borovácz Karionné lesz. Könnyű és zökkenőmentes éveket kívánok a magam és a kerület nevében. 

Vádlott, álljon fel! Neve? Horváth Tonuzóba. Mit tud felhozni a mentségére? Nehéz gyerekkorom volt, bíró úr. 

Búcsúzunk testvérünktől, Scheibenhoffer Kövecs Kratosztól, aki már kora gyermekkorában kénytelen volt megtapasztalni a társadalom könyörtelenségét. Végakarata szerint ezekben a szomorú pillanatokban a következőket üzeni a szüleinek: anya, apa, elmentek ti a jó büdös francba. 

(Kísérletező kedvű, jövendő szülőtársaimnak üzenem e helyről, hogy az Akadémia sajnos idén sem engedélyezte a Cukorka, Balaton, Főni, Nintendó, Táblácska és Kazetta neveket. De ne adják fel, az idő Önöknek dolgozik!)”